Sziasztok!Nagyon sajnálom, hogy nem a múlt héten hoztam a részt, de közbe jöttek itt dolgok!
De!Ez a rész most hosszabb lett, mint a többi, ugyanis pontosan 1700 szóból áll!
Remélem elnyeri a tetszéseteket!:)
Mi van velem?
Na nem azt mondom, hogy egy sötét szobában ébredtem, mert ez
így nem igaz. A „szoba” fehér színű volt és azt a tipikus kórházi szagot
éreztem. Megpróbáltam felülni, de a fejem iszonyatosan sajogni kezdett. Kicsit
megszédültem, ezért gyorsan visszahajtottam fejemet a kényelmetlen, párnának
nevezett anyagra. Megvártam, amíg a fájdalom enyhül egy picit, majd oldalra
fordítottam még mindig sajgó fejemet. Rögtön rájöttem, hogy egy kórteremben
fekszem és nem voltam egyedül. Az ikrek a másik ágyon aludtak, de Dylan lába
Scott fejénél kötött ki és ez ugyanígy fordítva. Anya is ott volt csak Ő a
széken helyezkedett el. Szemei le voltak csukódva, ezért lekövetkeztettem, hogy
az igazak álmát alussza. Apa volt az egyetlen, akit nem láttam a kórteremben.
Félreértés ne essék nem igazán hiányzott. Aztán később rájöttem, hogy itt van,
ugyanis bejött egy orvossal a háta mögött.
- Jó reggelt Blake kisasszony! Hogy érzi magát? - kérdezte a
pasas.
- Mint egy sza…Hát ömm..Nem vagyok a legjobb állapotban!
- Értem! Esetleg rosszul van..?
- Nem, viszont
irtózatosan fáj a fejem és nem emlékszem, hogy miért kötöttem ki itt -
mutattam körbe.