Sziasztok! Hát igen... jó pár hónap késéssel, de a 13.rész is megjött! Aki esetleg nem olvasta el az előző bejegyzést amit írtam, annak közölném, hogy a blog 1 éves szülinapja alkalmából készülőben van egy különleges fejezet (kinek mi). A következő rész már csak nyári szünetben lesz kész, de azért remélem nem hagytok cserben a sok kihagyás után sem! Jó olvasást!:)
Anya?
Minden csak úgy öt perc leforgása alatt történt. Az egyik
pillanatban még Frank csókolgatott, a másikban pedig már Aron ütötte a férfit
megállás nélkül. A tőr, ami a kezében volt, egyébként valahova elkeveredett a
nagy verekedés közben. Én csak üres tekintettel néztem végig a jelenetet
tekintve, hogy óriás mennyiségű drog került a szervezetembe. Aron egy utolsó
balossal ki is ütötte elrabolónkat, majd odajött hozzám, és felkapott.
- Most szépen megpróbálunk kijutni! – kezdett el rohanni, én
pedig átkaroltam a nyakát.
- Tudom, hogy merre van a kijárat, Aron! – suttogtam alig
hallhatóan. A héten talán ezek voltak az első szavaim.
- És merre?
- Látod a táblákat a falon? – Aron bólintott. – Ha végig a
sast követed, akkor el fogunk jutni a kijárathoz!
- A sast. Értettem! – A fiú követte az általam emlegetett
sas szimbólumos táblákat, és el is jutottunk a kijárathoz. És hogy ezt honnan
tudtam?